A „Klímabarát városok” kézikönyvről

A klímaváltozás a magyar uniós elnökség egyik kiemelt városfejlesztési témaköre, hiszen az éghajlat módosulásának okai, de főként következményei jelentős részben a városi területeken koncentrálódnak. Korunk ezen égető problémájának megoldásához kíván hozzájárulni a „Climate-friendly Cities” című, angol nyelvű kézikönyv. A VáTI Nkft. szervezésében és szerkesztéseben készült, több mint 200 oldalas tanulmány megkísérli bemutatni az európai városok és térségeik tennivalóit mind a klímaváltozást kiváltó folyamatok mérséklése (mitigáció), mind az azokhoz alkalmazkodás (adaptáció) terén. A hasonló témájú nemzetközi publikációkhoz képest e kézikönyv sajátos szerkezetet követ: a városok klímaváltozáshoz kapcsolódó teendői különböző ágazati beavatkozási területek mentén kerülnek bemutatásra, és eközben rengeteg jó gyakorlatot ismertetnek Európa minden tájáról..Az ágazati szerkezet mellett a kézikönyv hangsúlyozza a városi klímaváltozás kezeléshez szükséges integrált megközelítést. A gyakorlat-orientált kézikönyv feladata tehát a már létező, szinte napról napra bővülő ismeretek összefoglalása. Fő célközönsége pedig a településmenedzsment terülten tevékenykedő, valamint a városi és területi tervezéssel foglalkozó európai szakmai körök, valamint az EU témában érdekelt helyi közösségei.

A kézikönyv elérhető itt.

Sérülékenység, valamint azalkalmazkodás és felkészülés lehetőségei az építésgazdaságban

Az Env-in-Cent Kft. szakértői (Dr. Pálvölgyi Tamás és Horváth Sára Erzsébet) a kézikönyv 7. fejezete (Klímatudatos építészeti megoldások) kidolgozásában működött közre.

Társaságunk korábbi kutatásai alapján vizsgáltuk a klímaváltozásra való alkalmazkodás és felkészülés lehetőségeit az építésgazdaságban. Az előrejelzések szerint a klímaváltozás egyik legjelentősebb várható hatása a szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedése. Ezen események például: a hőhullámok, a korai és késő fagyok, az özönvízszerű esőzések, zivatarok, s ennek következtében kialakuló árvíz és belvíz és ezzel egyidőben a tartós szárazság, az aszály illetve a jelentős szélviharok.

A kézikönyv keretében elsősorban a tetőszerkezetek a szélsőséges időjárási eseményekhez, viharokhoz kapcsolódó sérülékenységét és alkalmazkodási lehetőségeit tanulmányoztuk.. Tatabánya épületállományát vizsgáltuk, hogy 2021-2050 évekre várható éghajlatváltozás milyen hatással lesz majd az épületek tetőszerkezetének széllel szembeni állékonyságára. A típus épületek meghatározása után, azok sérülékenységét vizsgáltuk: a kitettség, az érzékenység és az alkalmazkodó képesség figyelembevételével Az épület, s így a tető magassága és formája ill. környezetének beépítettsége a két legjelentősebb tényező a szélteher tekintetében, ezeket az egyes épülettípusokra vonatkozó mértékadó szélteher számításakor vettük figyelembe (kitettség). A széllel szembeni érzékenység elsősorban a tető kialakításától, annak méretétől és a héjalástól (kis- vagy nagy elemes tetőfedés), a tető közvetlen környezetében elhelyezkedő építményektől, növényektől függ. Az alkalmazkodóképesség meghatározása során az épületben lakók vagy azt használók ill. tulajdonosok szociális körülményeit, gondolkodásmódját és anyagi lehetőségeit tártuk fel a vizsgált területen, Tatabányán. A kitettség, az alkalmazkodó képesség ill. a érzékenység meghatározása után számítottuk ki az egyes épülettípusok sérülékenységét.

Az épületek területi sérülékenysége Tatabányán

Az eredmények összesítése után, látható, hogy Tatabánya polgárainak közel 25%-a a legsérülékenyebb épülettípusokban él, vagy dolgozik. Azt is meg kell említeni, hogy a heves széllökésekkel járó viharok gyarapodása veszélyezteti a légvezetékeket, áramátalakító berendezéseket, illetve a távvezetékek tartóoszlopait. Télen a zúzmara és az ónos eső ráfagyása jelent növekvő terhelést a légvezetékeken.

Végül javaslatokat fogalmaztunk meg az alkalmazkodásra és a felkészülésre az építésgazdaság területén:

1. Az új autópályák, vasútvonalak, épületek létesítésekor az éghajlatváltozás okozta új követelményeket teljes körűen figyelembe kell venni, komplex éghajlati hatáselemzést kell végezni, és ki kell dolgozni az éghajlatváltozást figyelembevevő fenntartást, üzemeltetést is.

2. Az új épületek tervezésénél ösztönözni kell a napkollektorok, napelemek beszerelését, az alacsony energiafogyasztású (passzív) házak elterjesztését, a zöldtetők és a hőszivattyúk alkalmazását. Az épületen belüli víz- és szennyvíz hálózat tervezésekor előtérbe kell helyezni a használt vizek újrahasznosítását (pl. a fürdőszoba használt vizének alkalmazása WC öblítésre).

3. Teljes körűen felül kell vizsgálni az építési előírásokat, szabványokat az éghajlatváltozással együtt járó hatásoknak megfelelően (árvíz- és földcsuszamlás veszélye, tartószerkezeti állékonyság, épülethatároló szigetelések, anyagfáradás).

4. Klímatudatos és klímabiztos telepítés (épület-tájolás, uralkodó széláramlatok stb.) módszereinek kidolgozása és megismertetése a rendezési terveket, épületterveket készítő szakemberekkel, építészekkel, építőanyag-gyártókkal és forgalmazókkal

5. A szél- és hóterhelések vonatkozásában (különösen a homlokzati és tetőszerkezeti rögzítések esetében) „klímatűrő” szabványok, építőanyagok és építési technikák kialakítása szükséges. Nem lehet múltbeli környezeti értékekre tervezni!

6. Egyes, nagyobb tengelyterhelésű utaknál célszerű beton burkolatot használni a károsodások elkerülésére.

7. Az ingatlanfejlesztéseknél törekedni kell a városi parkok, zöldfelületek bővítésére, melyek megfelelő „mozaikos” kialakítása mérsékelheti a városi hősziget hatást. Az irodaházak, lakóparkok, bevásárló-központok tervezésénél előtérbe kell helyezni a zöldtetők, „zöld balkonok”, illetve a passzív ház technológia alkalmazását.

8. A belterületi csapadékvíz-elvezető rendszereket a megváltozott csapadékviszonyokra kell méretezni.

9. Az urbanizáció „ördögi köréből” csak a klímabarát és a klímaváltozáshoz alkalmazkodó területfejlesztéssel törhetünk ki. Ehhez elengedhetetlen a felesleges utazást csökkentő településtervezés, a fenntartható fejlődés települési és térségi modelljének kialakítása, a természeti környezetet kímélő, az erőforrások takarékos felhasználását biztosító megoldások alkalmazása.

10. A településrendezési tervek kidolgozásánál, a településszerkezet kialakításánál figyelembe kell venni a városi hőségzóna lehetőségét, mint reális veszélyt és kialakulását meg kell előzni tudatos várostervezéssel, körültekintő építészeti megoldásokkal.

11. Az erősen felmelegedő, egészségi kockázatot jelentő városi „hőségzónákat” ki kell jelölni. Ezeken a részeken a tömegközlekedés lehetőségeit bővíteni kell, enyhülést nyújtó berendezéseket (például ivókutak, fásítás, hűtött közösségi helységek, általában az árnyékolás, a szellőzés) kell kialakítani.